|
2017-06-27 09:32:27, kedd
|
| |
| |
Szabó T Anna : A leghosszabb nap
A leghosszabb nap. Eleven az erdő,
álltában mozog, pumpál és feszül,
háncs- és fatestben föl-le liftezik
a színtelen vér, siseg és bozsog
az égszagú lomb, a földszín avar,
a lélegző tér mozgó sejtjei
rendelt rend szerint éltetnek és ölnek.
Dobogva futni lefelé a hegyről,
a levegő lágy gyantájában, harsány
madárzenében, karcsapkodva úszni
a zöld esőben repülés helyett,
szikla, gyökér lapuló éleit
puhává tompítja a lendület,
az egész erdő vibrál és dobog,
véráramában surrog a futás,
senki vagyok és mindenki vagyok,
vagyok a botlás és a zuhanás,
a felhorzsolt bőrt nyalni, földízű
és vérízű, az ég tovább forog,
lombban a ringás, forró szédülés,
lehúz a föld, a könnyűség sajog.
Később az eső. Bizsereg a víz,
bő patakokban lerohan a lejtőn,
a repülés és zuhanás után
a futás vágya sodorja tovább,
tajtékosan fut és elevenen dől,
lehajolok, az ujjaim körül
örvényeket vet, vinne engem is,
viszi az útjába tett köveket,
mozgás megint és dobogás megint,
dagad és árad, surrog és sodor,
sáros, erdőszagú és égszagú,
nem ismer botlást, sajgást, zuhanást,
old, öl és éltet, nem tűr semmi súlyt.
A nap megint. A tér a fák között,
aszfaltos út, és gőzölgő meleg.
Száll fel a pára, száll a könnyű víz,
irizáló fényselymek lengenek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nyár |
|
|
|
Címkék: madárzenében, karcsapkodva, gyantájában, leghosszabb, véráramában, felhorzsolt, fényselymek, tajtékosan, örvényeket, patakokban, színtelen, lehajolok, fatestben, aszfaltos, könnyűség, erdőszagú, mindenki, tompítja, lendület, elevenen, zuhanást, éltetnek, földszín, álltában, szédülés, bizsereg, liftezik, lengenek, hegyről, sodorja, köveket, repülés, dobogva, földízű, gőzölgő, helyett, égszagú lomb, földszín avar, levegő lágy, zöld esőben, egész erdő, felhorzsolt bőrt, könnyűség sajog, futás vágya, ujjaim körül, útjába tett, Szabó Anna,
|
|
Offline
